"Színes város"

"Színes város"

A „Színes város” – társművészetek a kortárs építészetben címmel szervez konferenciát múzeumunk.
A cím – Színes város – Victor Vasarely művészetfelfogásának egyik alapelemére utal: Vasarely elképzelése szerint a művészet többé nem zárható múzeumokba és magángyűjteményekbe; a festészet és a szobrászat – ahogy ő nevezte: a plasztikai művészetek – helye az emberek mindennapi életének tereiben, az épületek falain, a városok utcáin van. A művész feladata, hogy az ember hétköznapi környezetét a művészet színvonalára emelje.

A konferencia ennek a gondolatnak az előzményeit, hatásait, sikeres és vitatott példáit igyekszik bemutatni a 20. századi és kortárs építészet és képzőművészet közegében. Az előadók az építészet, a képzőművészet, a művészetelmélet és a környezetpszichológia perspektívájából tárják fel a színes város eszméjének elméleti hátterét, nemzetközi és hazai gyakorlatát, Victor Vasarely munkásságát helyezve a középpontba.

Helyszín: JPM Csontváry Múzeum előadóterme (Pécs, Janus Pannonius u. 11.)

Időpont: 2023. november 22. (szerda) 10:00-18:00

A konferencia programja:

10.00
Köszöntő:
Bertók Gábor igazgató, Janus Pannonius Múzeum
Nagy András esztéta, muzeológus, osztályvezető, Janus Pannonius Múzeum

10.15
Bevezető:
Getto Katalin esztéta, muzeológus, Janus Pannonius Múzeum

10.30
Pierre Vasarely kurátor, a Vasarely Alapítvány elnöke: A Műhelytől a boldogság színes városáig

11.00
Dúll Andrea környezetpszichológus: Művészet „eleven környezetben, szerteágazó funkciókkal” – az épített környezet és a művészet viszonya környezetpszichológiai megközelítésben.

11.30
Fekete Dénes képzőművész: Szín-Tér-Kép. A tűzzománc muráliák mint köztéri alkotások jelene és jövője

12.00
Gálosi Adrienne esztéta: Hideg és meleg ornamentika, avagy mit mutatnak városainkról az építészeti ornamentika „hőmérsékletkülönbségei”

12.30 – 14.00
Ebédszünet

14.00
Benkő Katalin képzőművész: Vasarely nyomdokain – a 15 éves Színes Város Csoport bemutatása

14.30
Dévényi Sándor építész: Történeti városok színezése – Pécs példáján

15.00
Dobány Sándor keramikusművész: Építész és keramikus. Mi hozza össze őket?

15.30
Balogh Eleonóra üvegművész: Párbeszédeim üvegben

16.00
Oszoli Dénes építész: Válogatott homlokzati ritmusok: Konok Tamás alkotása a tettyei irodaház falán

16.30
Getto Tamás építész: Tetovált falak. A színes város gondolatának történeti változatai

17.00
Zilahi Péter építész: Kódolt színek. Egy új középület környezetbe illesztése

17.30
Összegző kerekasztal-beszélgetés

18.00
Zárszó

Témák:

Balogh Eleonóra üvegművész: Párbeszédeim üvegben
Az építészeti társművészetek szerepe egykor és ma.
A „dolgozó üveg” építészeti léptékben – Mesterség, vagy művészet? Építészeti tervezés és üvegművészet – a téralkotás és az üvegben gondolkodás kapcsolódási pontjai.

Benkő Katalin képzőművész – Színes Város Csoport: Vasarely nyomdokain – a 15 éves Színes Város Csoport bemutatása
Mi a kapcsolat a Színes város című Vasarely-mű és a Színes Város Csoport között? Miért éppen Vasarelyt tűzte ki zászlajára Magyarország első tűzfalszínesítő szervezete 2009-ben, és hogyan hat a művész ránk a mai napig? Mi történt az elmúlt közel 15 évben? Hogyan készülnek a nagyméretű tűzfalak, kik festik, kik tervezik? Előadásomban megkísérlem bemutatni a kezdetektől egészen napjainkig a szervezet hátterét, mozgatórugóit, sikereit és kudarcait, a teljesség igénye nélkül kiemelve olyan projekteket, amelyek talán jobban szemléltetik azt a munkát, amit végzünk.

Dévényi Sándor építész: Történeti városok épületeinek színezése – Pécs példáján
Az előadás a pécsi belvárosi rekonstrukció során született munkákból ad értelmező áttekintést, főként saját művei alapján.

Dobány Sándor keramikusművész: Építész és keramikus. Mi hozza őket?
Az építész és a keramikus feladata, hogy ne tévedjen nagyot, és együtt valami szépet és maradandót alkosson. Az előadás a pécsi belváros műemléki környezetében megvalósult munkákat, a Dévényi Sándor, Masszi Pál és Karlovecz Zoltán építészekkel való együttműködés eredményeit mutatja be.

Dúll Andrea környezetpszichológus: Művészet „eleven környezetben, szerteágazó funkciókkal” – az épített környezet és a művészet viszonya környezetpszichológiai megközelítésben
Az előadást Victor Vasarely Színes városhoz kapcsolódó gondolatai inspirálták, a címben és a kivonat szövegében az idézőjeles részek is tőle származnak. A környezetpszichológiai megközelítés sok szempontból rokon Vasarely gondolataival: az ember és környezete kölcsönhatásában „az elefántcsonttornyába zárkózott” művészet helyett a művészet, az alkotás, a díszítés (pszichológiai) funkcionalitását helyezi előtérbe és az épített/városi térben megmutatkozó művészi megnyilvánulásokat is ebben a gondolatkörben elemzi. Pszichológiai értelemben alátámasztható, hogy „szemünk nézi, látja, felfogja a világot” és a „műalkotást […] nem a gyönyörködtetés egyedüli komplex forrásaként kell értelmeznünk, hanem […] mindenhol föllelhető plasztikai impulzusként, amelyekre az emberek lelki egyensúlyához nap mint nap szükség van”. Az előadásban ezeket az állításokat vizsgáljuk meg környezetpszichológiai szempontjából azzal a céllal, hogy érvényességüket a 21. századi ember számára is meg tudjuk világítani.

Fekete Dénes képzőművész: Szín-Tér-Kép. A tűzzománc muráliák mint köztéri alkotások jelene és jövője
Magyarországon a 70-es évektől gyakran készültek köztéri tűzzománc faliképek, amelyek feltérképezéséhez a Köztérkép online archívum nyújthat segítséget. A különböző stílusú figurális és absztrakt geometrikus faliképek állapota folyamatosan változik és romlik a kültéri időjárási viszonyok és az emberi beavatkozásoknak köszönhetően. Az előadás során bemutatásra kerülnek a már sajnos megsemmisült hazai művek mellett azok a pozitív kortárs nemzetközi példák is, amelyek csak korábban a műfaj fénykorára voltak jellemzőek.

Gálosi Adrienne esztéta: Hideg és meleg ornamentika
avagy mit mutatnak városainkról az építészeti ornamentika „hőmérsékletkülönbségei”
Az új technikai lehetőségek nyomán az épületornamentika ismét a tervezés egyik fontos elemévé vált, azonban továbbra is vitatott kérdés státusza és funkciója is mind az elméletben, mind a gyakorlatban. Az előadás az ornamentika már jó évszázada szélsőségek között ingadozó történetéből a Vasarely nevéhez kapcsolódó „színes város” koncepciót a kortárs ornamentika újtendenciáival veti össze. A digitális technológiák felhasználásán túl mennyiben jelent a „kódolt”vagy „dinamikus” ornamentika mást, mint a még a modernizmuson belül értelmezhető színes város? Az ornamens soha nem volt ártatlan, felszíni díszítmény, mindig az adott társadalom „mély” meghatározottságainak – kulturális, gazdasági, politikai – a köztérben való közvetlenmegmutatkozása volt. Az előadás egyrészt a festészeti hideg és meleg absztrakció fogalmaival analógként értelmezi Vasarely és az új-ornamentika terveit, és ezzel közös pontjaikat hangsúlyozza, másrészt, a formai kérdéseken túl, a két irány lényegi különbségeit igyekszik megmutatni.

Getto Tamás építész: Tetovált falak
Az előadás nemzetközi és magyar példák bemutatásával értelmezi a „színes város” eszméjének történeti változásait. A színek építészeti alkalmazásának koramodern kezdeteitől a szocialista korszak városi és falusi épített környezetében megfigyelhető kvázi-művészi törekvésein át a posztmodern és a kortárs építészethez kapcsolódó narratív és absztrakt homlokzati applikációkig szemlézi az építészet és a társművészetek összetett, gyakran ellentmondásos viszonyának alakulását.

Oszoli Dénes építész: Válogatott homlokzati ritmusok
A Tettyén álló Pécsi Kereskedelmi Központ épületének fekete kerámiaburkolata helyére 2012-ben a a magyar geometrikus absztrakt művészet kiemelkedő alakja, Konok Tamás Válogatott ritmusok című sorozatának egyik darabja került. Az előadás a műalkotás homlokzati adaptációjának alkotói folyamatát mutatja be.

Pierre Vasarely kurátor, Vasarely Alapítvány: A Műhelytől a Boldogság színes városáig
1973-ban a francia Opus folyóirat 46. számában megjelent írásában Victor Vasarely így foglalta össze törekvéseit: „Az Aix-en-Provence-i alapítvány […] a vizuális környezetszennyezés ellen, az emberi környezet művészi minőségéért, a boldogság Színes városának megvalósításáért fog harcolni. Idealizmus lenne? Jótékonyság? Tásadalomjobbító szándék? Pontosan! Szolgálat és társadalompolitika, a magam módján…Megalomán szupersztár legyen a művész, vagy anyagi eszközeit fordítsa inkább a köz javára? Én a második utat választom: anyagi lehetőségeim lehetőséget adnak arra, hogy olyan alapítványt hozzak létre, amely a műtárgypiactól, a kormányoktól, a befektetőktől és a politikai pártoktól egyaránt független. Műveimnek mintegy a negyedét adománynak szánom szerény anyagi eszközökkel rendelkező múzeumok és helyi közösségek, a rasszizmus, az éhezés és a gyermekszegénység ellen küzdő karitatív szervezetek, politika nyomás alatt álló intézmények számára.

Zilahi Péter építész: Kódolt színek
A népi építészetről ma általában befejezett múltban szoktunk beszélni – még ha a magyarban nem is létezik ez az igeidő. Mindeközben a közösségben ma is élnek bizonyos hagyományok. Az épületek színezése esetében spontán módon tudnak kialakulni bizonyos közös elvek, amelyekből végső soron kódok fejlődnek. Az előadás Simontornya egy új középületének környezetbeillesztését mutatja be a kódolt színek kérdéskörére reflektálva.

A konferencia rendezője a Janus Pannonius Múzeum, támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.

A konferenciára az építészet és az urbanisztika iránt érdeklődő polgárokat, szakembereket, egyetemi hallgatókat várunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük